A 450 km hosszú és 150 km széles Pireneusi-hegység választja el a róla elnevezett félszigetet az európai kontinens törzsétől. Kétharmada Spanyolországhoz, egyharmada Franciaországhoz tartozik.
Ez a vidék az őshazája egy hatalmas, impozáns, fehér kutyának, a pireneusi hegyikutyának. A fajta őseit a franciák patou-nak hívták. E kutyák feladata volt a gulyákat és nyájakat megvédeni a farkasoktól és medvéktől, de korabeli feljegyzések szerint őriztek kastélyokat, várakat és városfalakt is. A pireneusi hegyikutya kettős életet élt, hiszen megmaradt rettenthetetlen nyájőrzőnek, de évszázadokon át kedvelt kutyája volt az arisztokráciának is, egészen a francia forradalomig. Ezek a kutyák túlnyomórészt fehérek voltak, kisebb szürke vagy barna foltokkal. Mivel igen hatalmas területen élt ez a fajta, magától értetődően nem lehetett teljesen egységes. Egy 1874-es cikk két típus különböztetett meg: A Chien de Pyrénées occidentalt (nyugatipireneusi kutya), mely főképpen Bagneres-de-Bigorre környékén terjedt el, és a Chien des Pyrénées orientalt (keleti pireneusi kutya) mely korábban a Pireneusok azon körzetében terjedt el, amely Ariege megyével és az Andorrai Köztársasággal határos.
Amikor a XIX. század végén a francia kinológusok hozzákezdtek a pireneusi hegyikutya szabályozott és fajtaazonos tenyésztéséhez, eredeti hazájában már meglehetősen ritka volt, hiszen jelentősen lecsökkent a medve- és farkas állomány, így a pato elvesztette eredeti feladatát. Élelmes hegyi vezetők azonban egyfajta élő szuvenírként kezdték tenyészteni a fajtát, mivel a hőforrások miatt a Pireneusok kedvelt üdülőhellyé vált, és a turisták szívesen vittek haza a hatalmas fehér állatokból, hogy otthon a sétányon villoghassanak velük. A fajta fontos pártfogója volt Theodor Dretzen, aki H. von Bylandt gróf társaságában bejárta a Pireneusokat, tipikus pireneusi kutyák után kutatva. 360 kutyát mutattak meg neki, de csak hat felelt meg Dretzen elképzeléseinek. A felvásárolt kutyákra alapozta Zaila kennelét. Több mint egy tucat kutyát tartott, egy öreg hegyivadász őrmester gondozta őket, naponta három órát futtatva az ebeket. A párizsi kiállításokra ntek, Dretzen két külön kupét foglaltatott kutyáinak, a szállodákban pedig két külön szobát. lepedőkkel bélelt kocsikban utaztak a kutyák, hogy ne piszkolják be magukat. Ha vidékre mentek, Dretzen két külön kupét foglaltatott kutyáinak, a szállodákban pedig két külön szobát.
A pireneusi hegyikutya testfelépítése…
A pireneusi hegyikutya háta hosszú, széles és erős, fara enyhén lejtős, és viszonylag hosszú szőrszálakkal borított farokban folytatódik. A marja széles és izmos. A mellkas széles és mély, de nincs túl alacsonyra eresztve. Hasán alig észlelhető felhúzottság. Hátsó lábain kettős farkaskarom van. Lábai vastagok, mozgása elegáns és könnyed. Nyaka erős és viszonylag rövid, a lebernyeg szinte alig látható a feje nem túl nagy a testhez képest. A felső ajkak kissé rálógnak az alsókra. A viszonylag kicsi,
háromszögletű fülek magasan tűzöttek, lelógók, hegyük lekerekített. Ferde metszésű szemei meglehetősen kicsik, tekintetük értelmes, álmodozó, a szemhéjak szorosan záródnak. A szőrzet eléggé hosszú, testhez simuló, puha tapintású. A nyak körül és a farkon valamivel hosszabb, és enyhén hullámos lehet, a deréktájon nagyon sűrű, gyapjasabb és finomabb jellegű. A pireneusi hegyikutya szőre lehet egyszínű fehér, illetve rajzolatos fehér. A rajzolatok a fejen, a füleken vagy a farok tövénél láthatók, színük lehet szürke /borzszínű/, halványsárga, narancssárga vagy farkasszürke. A szürke rajzolat preferált. Egy-két folt a törzsön még elfogadható. Pigmentációja szokatlan: az orra, az ajkai, a szemek pereme és a szájpadlása is fekete. Szemei borostyánsárgás barnák
A pireneusi hegyikutya jelleme…
A fajta értelmes, éber, kiegyensúlyozott és bátor. Nagyon figyelmes, sokat ugat. A családját és az otthonát megvédi a 
betolakodóktól. Önálló és szívós, sőt olykor csökönyös is lehet. Általában a szabadban és a lakásban is nyugodtan viselkedik. Szeret a szabadban lenni, a rossz idő nem zavarja. Ez a kutya általában jól megfér a gyerekekkel, meglehetősen türelmes. Az idegenekben nem bízik, amíg a gazdája azt nem jelzi, hogy minden rendben van. A család barátait lelkesen üdvözli. A macskákkal és egyéb háziállatokkal nincs gondja. A kanok más, erős kanokkal szemben domináns módon viselkedhetnek.
Megjegyzés
Nagyon fontos, hogy a nevelése már kölyökkorban megkezdődjön, mivel a felnőtt kutya már túl erős és túl független természetű. A pireneusi hegyikutyának kiegyensúlyozott gazda kell, aki következetes, szeretetteljes módon, az állat önállóságát tiszteletben tartva bánik vele. Nem különösebben engedelmes fajta. Csak akkor hajtja végre az utasítást, ha az szerinte is ésszerű. Nincs értelme sokszor elismételni ugyanazt a parancsot, mivel azzal csak azt lehet elérni, hogy a kutya elveszítse az érdeklődését és a gazdájába vetett hitét. Gyanakvó természetének leküzdésében úgy lehet segíteni neki, ha már kölyökorában sok különböző személlyel ismertetik meg. Néhány egyedét még ma is eredeti feladatára használják, azaz a nyájak két és négylábú kártevői elleni védelmére. Emellett hűséges családi kutya is, amely természetes módon vállalja magára családja és otthona őrzését.
Pireneusi hegyikutya standard (FCI 137)
Általános megjelenés: Nagy, impozáns, erőteljes felépítésű kutya, mely nem nélkülöz bizonyos mérvű eleganciát.
Hibák: Nehézkes benyomás, hiányzó előkelőség, a bernáthegyihez való hasonlatosság, újfundlandira vagy leonbergire emlékeztető megjelenés. Kövér, laza, nehézkes, vagy ezzel ellentétben veszélyes megjelenés.
Marmagasság: Kanok 70-80 cm, szukák 65-72 cm. Teljesen típusos kutyáknál 2 cm eltérés megengedett.
Súly: Kanok kb. 60 kg, szukák kb. 45 kg.
Fej: A testmérethez képest nem túl hatalmas. A fej oldalai igen laposak. A koponya enyhén ívelt, a nyakszirtcsont látható. A koponya hátsó részében csúcsíves. A koponya legszélesebb része hosszával megegyező. Finom hajlattal olvad össze a széles, igen hosszú és a végén elkeskenyedő fanggal. A kissé lelógó felső ajkak éppen eltakarják az alsó állkapcsot, feketék vagy erőteljesen feketén jelöltek, akárcsak a szájpadlás. Az orrtükör teljesen fekete.
Hibák: Túl nehéz fej. Túl erősen fejlett koponya. Ívelt homlok. Hangsúlyos stop. Nem megfelelően pigmentált nyálkahártyák. Túl erősen lelógó felső ajkak. Derékszögű fejforma.
Tenyésztésből kizáró hibák: Az orrtükör nem vagy nem teljesen fekete.
Szemek: Az inkább kicsi szemek sötét borostyánszínűek. Éber és megfontolt tekintet. Enyhén ferdén ülők. A szemhéjak szorosak, feketék. Gyengéd és ábrándos pillantás.
Hibák: Kerek, túl világos vagy kidülledő szemek. Lelógó szemhéjszél. Harapós vagy zavart tekintet. Pigmenthiány a szem körül.
Tenyésztésből kizáró hibák: Nem pigmentált szemhéjak.
Fülek: A szemek magasságban tűzöttek, meglehetősen kicsik, háromszögletűek, lekerekített végekkel. Laposan a fejre hullnak. Izgalmi állapotban kissé magasabban hordottak.
Hibák: Túl hosszú, túl széles, kifordult, megtört vagy túl magasan tűzött fülek.
Nyak: Erőteljes, meglehetősen rövid, kevésbé fejlett lebernyeggel.
Hibák: Vékony, kissé hosszú, túl erősen fejlett lebernyeg.
Fogak: Teljes harapás, egészséges és fehér fogak. A felső metszőfogak sora hézag nélkül az alsó metszőfogak sorára nyúlik. Tétreharapás megengedett.
Tenyésztésből kizáró hibák: Előre- vagy hátraharapás.
Váll: A lapocka közepesen ferde. Széles, izmos mar.
Test: A mellkas nem túl mély, de széles és hosszú. A bordák enyhén íveltek. A hát jó hosszúságú, széles és szilárd. A far enyhén ferde, a csípőcsontok határozottan kiállóak. Kevésbé lenyúló lágyék.
Hibák: Beesett vagy ívelt hát, vagy előre lejtő hátvonal. Agárszerű has.
Végtagok: A mellső végtagok egyenesek, erőteljesek és zászlósak. A zászlók dúsabbak és hosszabbak a hátulsó végtagokon. A comb erősen izmolt, de nem messze lefelé nyúló. A széles, száraz csánkízület közepesen szögelt. Mindkét hátulsó végtagon jól fejlett, dupla farkasköröm található.
Hibák: Meredek csánkízület. Befelé- vagy kifelé forduló végtagok.
Tenyésztésből kizáró hibák: Hiányzó vagy csak egyszerű farkasköröm, csenevész farkasköröm a hátulsó végtagokon.
Mancsok: Enyhén hosszúak, kompaktak, kissé ívelt lábujjakkal.
Hibák: Túl hosszú vagy túl lapos mancsok.
Farok: Meglehetősen hosszú, bozontos, zászlós. nyugalmi állapotban mélyen hordott, lehetőleg egy kampóval a végén. Izgalmi állapotban a kutyamegemeli és erősen a háta fölé görbíti.
Hibák: Nem sűrű szőrzettel borított vagy rosszul hordott farok. Túl rövid vagy túl hosszú farok, zászló nélkül. Mozgás közben nem a hát fölé görbített farok, vagy nyugalmi állapotban is folyamatosan a hát fölé görbített farok.
Szőrzet: Igen sűrű és sima. Meglehetősen hosszú és Puha. A farkon és a nyakon hosszabb, ahol enyhén hullámos lehet. A gatyaszőrzet vékonyabb, gyapjasabb és nagyon sűrű.
Hibák: Rövid vagy bozontos szőrzet. Hiányzó aljszőrzet.
Szín: Fehér vagy fehér szürke (vagy borz színű), fakósárga, farkas színű vagy narancsszínű (rozsdás) foltokkal a fejen, a füleken és a farktőnél. A legbecsesebb a borz színű foltozottság. Néhány kutyaa testén is visel foltokat.
Hibák: A megadottól eltérő színek, melyek keresztezésre utalnak.
Tenyésztésből kizáró hibák: Olyan foltok a szőrzeten, melyek a szőrszálak tövéig feketék.
Jármód: Mérete ellenére folyamatos a mozgása, sohasem nehézkes, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon elegáns. Szögelései fáradság nélküli mozgást tesznek lehetővé.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.